Hosszú munkanap, otthornól dolgozok. Semmi nem történik, csak gyötrődök egy feladattal. Az a vicces hogy a kúrát úgy csinálom hogy közben programoznom kell. Furcsa, de szeretem. Csak akkor ülök gép elé ha dolgozok, vagy ha írom ezt a blogot. 

Este sikerült tartani az előírtakat, egyik kedvenc elfoglaltságomat űzöm a városban, erről nem szeretnék beszélni. Hajnali 5kor jutok ágyba. 

Munkanap.  Otthonról dolgozok, semmi extra. Napközben el kellene intéznem valamit. Van egy kézsérülésem, ami miatt állami egézségügyi szolgáltatást kértem. Fizikoterápiára kell járnom, hogy eltűnjön a sérülés. Múlthéten voltam, megbeszéltem az időpontokat, hogy mikor megyek. Örültem hogy végre el kezdődik.

Ott vagyok első alkalommal, időre. Mondják probléma van. Lejárt a dátuma a beutalónak. Semmi együttérzés, semmi valamiféle együttműködés. Úgy, hogy már előző héten ott jártam, felvettük az időpontokat. Én már lélekben úgy készültem hogy elkezdjük végre, munkaidőben mentem oda a dugóban. Teljes ledöbbenés. 

Nem vagyok kiabálós, se könyörgős, kitéptem a kezéből a papírt a nőnek aztán elszáguldottam. A düh, a kétségbeesést, és  bánat egy keverékét éreztem. Kiszolgáltattot vagyok, a kezemen csuklórögzítő van. Betegként, gyógyulásra várva fordultam az életben egyszer az állami egézségügyhöz, erre megaláznak, nem kezelnek, egy dátumra hivatkozva. Mindez havi 7000 ezer forintért. Tudnom kellene hogy lejárt a beutaló? Sose jártam még ilyen helyen, nem tudom hogy lejár. 

Nagyon rossz érzés. Rendpárti vagyok, valamilyen szinten bízok az államban, annnak az intézményeiben. De most megkaptam tőle a pofánverést. Sérültként elutasítottak, és elzavartak. Nagyon nehéz este elaludni. Este Kimennék sporotlni valami, de vihar van. Fáradt vagyok otthoni teendőkhöz. Ki vagyok égve, éjszaka egyedül próbálok elaludni. De a történtek nem hagynak nyugodni. Az ilyen traumákat nehéz feldolgozni ha nem tudsz elmenekülni a való életből a virtualitásba. Ha el tudsz oda menekülni akkor nem fogsz lefekvés előtt 1 órán ezen nyomorogni. Így hogy nincs virtualitás minden mélyebb, minden cselekedetemnek nagyobb a következménye, a negatívumoknak is. Kemény. 

Tavaly azért hagytam abba a kúrát, mert volt a majdnem halál a darázscsípés miatt. Gyenge voltam hogy feldolgozzam virtualitás, menekülés nélkül. 

A munkanap semmi extra, irodában vagyok. A történtek hatására kiegyensúlyozottab, boldogabbanak érzem magam. Valamifelé tartok, és ez kihat a hangulatomra.

Legnehezebb amikor hazaérkezek, este 6kor. Összeesnék, néznék egy kis tvt, szgépet. De nem tudok. Fáradtság visz mindent, ilyenkor jó lenne ledőlni, és menekülni. De nem menekülök. Új módszerem van, a pihentető tv, szgép helyett lefekszek és kidőlök, alszok, pihenek. Este felkelek,. és futni megyek. 

Izomlázam van a foci miatt, borzalmasan lassú, kínszenvedéses futás. Semmi élvezet nincs benne. Aztán este hajnalig csinálom az egyik kedvenc elfoglaltságomat, erről egyszer talán később írok. 

Sikerült még egy nap. Élvezeteket sokszor nehéz nyerni a nagyvároson, Pesten belül. Nem is vágytam rá. Szinte egész nap kinnt voltam, ásványgyújtő túrán hasítottuk a sziklákat. Folyt a vér, repkedtek a szikrák, előkerültek a drágakövek. Kemény munka, nagyon nagy élmény volt találni is élőben értékesebb kristályokat. Este ugyanúgy, kinnt voltam a semmi közepén. Éjszaka bolyongtam, egyedül a sötétben. 

Lényeges dolgok nem történtek. Érdekes a merő kontraszt a nagyvárosi élvezetek, és a városon kívüliek között. Talán ez a modern ember egyik legnagyobb feladata? Megtalálni az egyensúlyt, a technikai innovációk, nagyvárosi lét, és a természet között? 

Talán igen. Az se jó ha az ember vademberként kinnt van, és csak a természetben él. Egy vadember lesz. Éltem néha így, furcsa érzés. Nagy terek, szabadság, de valami hiányzott. Tudtam hogy nem sokkal arrébb a nagyvárosi élet pezsgő élete zajlik, mindez nélkülem. 

Nem volt eltervezve. Felkeltem hajnali 5kor. Gyönyörű napfelkelte, a hold még szépen látszódott. Elkezdem. Megint. Tele vagyok kétségekkel, többször elkezdtem már. Többször elbuktam. Egyszer 2 hétig is bírtam, de végül nem sikerült a gyökeres, életmódváltás. 

Több hónapja már, hogy félek a magánytól. Félek hogy nem jár a TV, nem megy szgép. Félek ha egyedül vagyok, mert akkor szembekerülök a legnagyobb félelmemmel. A saját gondolataimmal. Ezek állandóan számon kérnek, mit csináltam, mit kellene csinálnom. Miért ide jutottam?

Ugyanolyan vagyok mint az alkoholista, ő se szereti a józan állapotot, mert akkor a normális gondolatai felkérdezik, és szembesítik a valósággal. Engem is szembesítenek, inkább elmenekülök előlük. Függő lettem. 

Reggel futás a napfelkeltében, napközben mindent megcsinálok amit eddig halasztottam, egész napos gőzmozdonyozás. Este Újpest meccsre megyek ki. Az egész nap sűrű volt, eredményes. Eredményes? 

Este hazaérek, egyedül maradok a sötétben. Életem egyik legrosszabb élménye. Nagyon mélyen vagyok, talán ilyen mélyen sose voltam. Az gyerekkor, ami tele szenvedéllyel, tűzzel, örömmel, és bánattal. Nevetéssel, sírással... Nekem most semmi nincs. Belül halott vagyok. És ezt tudom. Már régóta. Az emberek kerülnek sokszor, mert érzik, nem egy életvidám valaki vagyok, aki ki van békülve önmagával. 

Az évek nem megedzettek, hanem lebontottak. Mint egy giga nagy sziklás, hegymonstrumot, amiből a végén a természet erői egy kis jelentéktelen dombocskát csinálnak. Jelentéktelen vagyok. Az üzleti életbe való beidomulás elvette teljesen az egyéniségemet. Béka poraira. 

31 vagyok, van még jóhiszeműen 30 évem. Fiatalságom oda, a legjobb évek oda. Egyre több a fizikai problémám, társulva ezzel a belül halott állapottal nem túl kellemes. Lassú elmúlás. Tudom ezt, és ezért vagyok manapság nagyon stresszes.

Ezeken a dolgokon gondolkodok, egyedül a sötétben ülök. 12 évess fejjel, arra gondolok hogy nem itt akartam lenni. Nem ide terveztem, hogy itt leszek.  De itt vagyok. A 12 éves énem előtt szégyenkezek hogy ide jutottam. 

Este 21:00.  Előveszem, a futó cipőt, felfújom a focilabdát. És kimegyek magam örömére rugdosni kicsit. A gyerekkor visszahozása. A foci, szenvedély, barátság, harag, örület. Egyedül vagyok a sötétben, a kis pályán. Egyből megérzem a tüzet, az ösztönös érzést, amit az okoz ha megérintem a labdát. Sok év telt el, hosszú, és szar évek. De most megint érzek valamit. Valami boldogságot, ami belülről jön. Hosszú hónapok után talán most vagyok megint olyan állapotban, aki nem halott belülről. Elesek, fájdalom, zúzódás, és horzsolások. Nem számít. Megyek tovább, addig míg nem érzem a lábam, és amikor már alig tudom mozdítani. Vége.  Új céljaim lettek, a céges csapatba bekerülni, focizni. Hívok régi ismerősöket, társakat, hogy játszunk, focizzunk. 

Este még nem tudok aludni. Kimegyek a városba, de egyedül, magányosan ez nem buli. Nem tudok mit csinálni. Nézzem hogy mások a baráti társaságokban eltöltve ülnek, és isznak. Nincs kedvem a városhoz, hazamegyek és elalszok.

Újra megvan az az érzés, az a bizonyos.... Két hónapja érzem ezt a kietlenséget, munkám nincs, életem az kb mocsárban áll... Áll, nehezen megy, a mai nap pl csak filmeket néztem online játék közvetítéseket. Ennyi. Sokszor belövöm gépet, bár nem állandóan azt csinálom, életem kritikus részeiben igen. Az utóbbi hónapokban megengedtem magamnak, sikerült lefogyni, vannak sikereim nőknél, magabuiztosság stb. Úgy gondoltam jár, hogy esténként a gép előtt tölstem az estéket. De most elég, életem sivár, és kaland nélküli így.

Elkezdem az októberi Nagy utazást, egész októberben nem akarok gépezni, tvzni, max néha kommunikáció barátokkal, és ennyi. Ennyi. 

Power off. 

Az októberi nagy utazás elkezdődik. Félek, és aggódok, a nehezebb utat választom. Jó érzés, rég éreztem ilyet. Jó érzés mást érezni mint a biztonság, és a megszokott élet.

Délelőtt befejeztem a munkát az előző cégemmel, hála Istennek befejeztük, leadom a számlám és soha többet a viszont nem látásra. Beadom az önéletrajzomat két jó nevű helyre. Aztán elmmegyek a másodlagos pénzkeresést csinálni. 

Egész délután csinálom, majd este hazaérek. Gondolkodok mit csináljak, hogy pénz, vagy inkább futni menjek. A pénz mellett döntök. Rosszul döntöttem, végül nem tudok dolgozni, Isten csapásaként értelmezem a dolgokat. Az eső miatt haza kell mennem. Vert seregként távozok, már megint egy nap csak pénzkereséssel... Már megint. Egész életemben, nagyon sok ilyen napom volt. A pénzt könnyű megkeresni szerintem, én ebbe menekülök. Istenem, de miért? Én buzeráns. Megvan mindenem, autó, lakás, motor, minden... Többhónapra elegendő tartalék, akkor mi a faszért menekülök ebbe?

Ez az este, Isten csapása lesújtott rám. Nagyon mélyen érintett.Éjszakai vasútállomáson ballagok hazafele, esőben, külünleges a hangulat. Ha ezt Gy. látná. Gy., a volt főnököm. A napokban halt meg a Balatonon, épp amikor átúszást csináltam. 3 évig votl a főnököm, bár nem voltunk barátok, és nem volt nagy összhang köztünk, de mindig jóindulatú volt, és én is tiszteltem. Megindított a halála. De 48 évesen sokmindent elért, szép családot nevelt fel, 3 nagy gyereke van. Ő nyugodtan mehet a túlvilágra, ezzel a tudattal. Én meg... Itt szenvedek, nem találom önmagam, nem tudom mit kellene tennem.

Hazafelé megyek kocsival, Gy-re gondolok, és magamra. Mit gondoltam, 13-14 évesen, hogy 31 évesen hol fogok tartani? Hát nem erre gondoltam. Nem vagyok büszke magamra. Szégyellem magam amiért ide süllyedtem. Gyakorlatilag egy fesztiválra nem tudok elmenni, mert nincsenek barátaim akikkel mehetnék. És ahellyett hogy tennék ellene engem a pénz foglalkoztat. Te gyáva alak, te homár.  Könny kicsordul a szememből. 

Nem tudom merre tovább. Nem tudom hogyan tovább. Nem tudom hogy kellene elmozdulni innen. Maga az elvonó nagyon jó, de nem szabadna arra használni hogy most munkamániás legyek. Nem erre találtam ki. 

Kétségbe vagyok esve, el vagyok veszve. Azthiszem még nagyobbakat kell lépni, mégjobban eltávolodva a komfortzónából. Sőt, a mostani, megszokott életemtől minnél előbb el kellene tolódni, más irányba. Ez így vakvágány, agyhalál. Az, hogy hová lépek, és miként, még döntés tárgya. Jelenleg nem tudom. :( 

Újabb nap... Lassan sportbuzi leszek tényleg? Minden nap kell valami... De valami kell. Lehet ezeket az energiákat másra kellene fordítani, pl barátnő szerzés ilyesmi. Lassan el kell kezdeni azt is. Mivel van időm, a lakásban teszek veszek, főzök, ilyesmi. Nagyon izgalmas, a modern férfi napi harcai. Mosogatás, stb. Ez nem tudom most beleillik-e a harcos sztereotípiába, nehezen veszem magam rám az ilyesmire, akkora a belső ellenállás hogy hihetetetlen.

Nah igen, alapból az embertől szokatlan hogy ilyesmiket csináljon, kádsúrolás, tisztogatások. Ősidőkben volt egy sátra, vagy egy barlangja és kész, ilyesmivel nem kellett törődnie, csak hogy legyen élelem, társaság, meg jó idő. Maximum a megevett mamuttcsontokat kellett rendezgetni, kidobálgatni a barlang bejáratánál. Ehhez képest ma napokat töltünk mindenfélfe fajta takarításokkal. 

Haverom este elhívott falat mászni, már nem voltam kb január óta, sérülés miatt. Épp itt az ideje visszatérni. Falmászás előtt délután unatkozok, fotózom magam, nézem magam. Nem rossz, de nem vagyok elégedett magammal. Minden szart sportolok, kb minden nap, erre még mindig van jelentős plusszsúly, kb úgy kellene kinéznem mint vmi görög félisten, erre semmi extra. Valaki nem sportol semmit, mégis úgy néz ki. Szemetet esznek örökké, nem mozognak, mégse látszik rajtuk. Én meg már elég rég szenvedek hogy normális alakot szerezzek. Eldöntöttem hogy tekerek a diéta, és sportfokozaton. Nehezebb diéta, és erősebb sporttevékenységek. Új célom van, esztétikus felsőtest, cél augusztus 1, tehát kb 12 nap alatt. Kb 3-4 kg zsírfogyás kell, és úgy hogy megmaradjon az izomzat. 

Még nem írtam le a tegnapi dolgot, motorozás közben megállok a pirosnál, egy tömegnyi cosplayes áll a zebránál. Valami eszméletlen színes tömeg. Ezt a dolgot én nem tudom hová rakni, a virtualitás, és valóság vmi különleges keveréke, amikor virtuális szereplőnek öltözöl, és valóságos emberek között vagy, valóságos fesztiválon. Még fel kell dolgoznom az esetet. Nem tudom hogy király-e, vagy orbitális nagy baromság.

Este végre eljön a falmászás. Hát fél év kihagyás után elég szar, kemény sport nagyon. De van benne élvezet, meg lehet találni a szépségét. Ez nem monoton edzőtermi gyakorlat, hanem élvezetes, semmi máshoz nem fogható mozgássorozat, amibe bele lehet mélyülni, és belemélyülve leszel nagyon sportos tőle.

Falmászó haverom meglepő dolgot mond el, felszínesen ismerem, néhány éve. Csendes, kedves, szerény, szemüveges srác, de elmondja hogy súlyos drogos volt 1 évvel ezelőttig. Mindent nyomott, napi szinten, amit el lehet képzelni. És neki a kiút a sport, és a sportos életmód lett. Kb 1 éve sportol, rendszeresen, majdnem minden nap, többféle dolgot. Nagyot változtatott az életén, ledöbbenek ezen a múlton, és amiket mondott. Sosem gondoltam volna róla. Emberek, sorsok, döntések... Ez az élet nagyon komoly, hazafele motorozva is csak ezen jár az eszem.

Este nehézkes elalvás, nagy izomlázzal küzdés a falazás után. Könnyű elalvás. 

Reggel korán indulok, 3 ismeretlent viszek ki az úszás helyszínére. Jó arcok, mint általában a telekocsisok többsége. Ez is nyitottság kérdése, meg kalandvállalás kérdése hogy elvállalod-e hogy idegenekkel mész bizonyos utakra, összezárva egy kocsival.

Reggel félek hogy mi lesz, első komolyabb nyíltvizi úszásom. A felhívás eltanácsolt eléggé, én mégis itt vagyok. A szervezés nagyon jó. Bennt elég durva, néha hullámmedence szintű hullámok várnak. Sosem voltam még így nyílt vizen, a közepén elég érdekes érzés. Félelmetes, néha ijesztő, így hullámokkal együtt. A végén monoton, lélelkvesztő, fájdalmas, hosszadalmas 4 órás úszás. Nehéz, de beértem.

Balatonfüreden még beugrok egy bnőmhöz, és strandolás megy estig. Aztán vele hazamegyünk. Nagyon fáradtan érek haza, jól esik aludni. 

Kiderül hogy lesz balaton-átúszás holnap, elkezdek izgulni. Az tanácsolják hogy csak nyílt vizi úszók induljanak a hullámzás miatt, és csak tapasztaltabb. Haver le is mondja a dolgot. Nekem meg már telekocsis útitársaim vannak, így muszáj mennem holnap. Délelőtt futok kicsit a margitszigeten, aztán kis napfény eső. Délutánra program van, haverommal és egy barátjával megyünk a Mátrába motorozni.

A mátrai motorozás életem egyik legszebb élménye volt, gyönyörű, kanyargós, erdei utak, látványos az egész, és élvezetes. Nagyon jól tettem hogy elmentem. Parádsasváron sportmotorosok sokasága van, versenyszerűen ropják a jó utakat, nyüzsög az egész vidék tőlük. A motoros szubkultúra nagyon érdekes egy réteg, tetszik hogy valamennyire én is beletartozok. Fáradtan érek haza, másnap Balaton-átúszás.