A tegnapi események hatására állandóan jár a fejemben lévő agy, nem hagy nyugodni. Tele vagyok gondolatokkal, már 20.djára újrapörgetem a dolgokat, vajon mit csináltam rosszul, mit nem. Nehéz percek, nehéz órák... Szerencsére rövid nap van, mivel kb délben keltem, hulla vagyok fizikailag. 

Menekülni akarnék a valóság elől, és ilyen súlyos történtek elől elbújni... Így viszont muszáj feldolgozni magadban, jóval nehezebb. Ha bekapcsolsz egy filmet akkor könnyű lenne, csak bele kellene merülnöd a történetébe, és ideig óráig félresöpörni a saját problémáid.  Ekkor viszont nem fejlődsz, nem kerülsz ki sehogy a történtekből. Az ilyen eseményeket fel kell dolgozni úgy érzem, és ki kell hoznod magadban belőle egy következtetést. Vagy valamit rosszul csináltál, rosszul szóltál, megbántottál valakit, és legközelebb mellőzöd, vagy kihozod magad győztesnek, és felemelt fejjel állsz az események után.

Úgy érzem a második eset van, nem hunyászkodtam meg, felemelt fejjel, büszkén állok éppen, és megerősödve. 

Aznap este nem tudtam kimozdulni, így bennt takarítottam, mihez hangoskönyveket kapcsoltam be a szgépen. Úgy érzem ez most belefért, vasárnap van, takarítani unalmas... De nem lesz belőle rendszer.