Pihenőnap, semmi sport.

Reggel iszonyat erős teher nehezedik rám, a Balaton-átúszás, a diéta, és  ez az elvonókúra hármasa. Úgy érzem nem fog menni,nem bírom, menten összeroskadok a súly alatt. Le kell vegyek terhet magamról. A diétán enyhítek, sőt mára kb meg is szüntetem, reggel szalonnát eszek, és délután 2 csokit is. Enélkül az enyhítés nélkül nem ment volna a mai nap.

Gondolkozok a kiránduláson, elvonulni egy nap valamerre messzire, és járni a dombokat, hegyeket egész nap. De nem így teszek, van mit tennem otthon is. Bár programom az nincs. Ennek megfelelően iszonyat szenvedés a nap. 

Azthittem egyre könnyebb lesz, de mintha egyre nehezebb lenne. Mintha napról napra egyre nagyobb lenne a vágy, és mintha egyre nehezebb lenne megállni hogy ne kapcsoljam be a TV-t szgépet. Mivel a kezdeti adrenalin nem hajt, így már egyre hangosabb a kisördög bennem hogy már megérdemlem úgymond, ajándékként. 

A varázslat miatt vágyom rá, leülnék a játék elé, és belépek a virtuális varázslatba. Hagynám magam elvarázsolni, és ez az érzés vonz.  Olyan jó lenne... Valami különleges érzés, ami más mint a hétköznapok. Nagy gyötrődés útán rájövök hogy nekem a való életben kell keresni a varázslatot. A szép lányokban, az emberekben, a fényekben, az autókban, motorokban. Ez a valódi varázslat, és nem az, amit a számítógép ad. Az nem az, hanem egy nagy büdös semmi, csak káprázat csupán. 

Hol van itt a varázslat, 2018 Budapest? Délután van, meg kell várnom az estét. Valahogy arra vágyok, az esti Budapestre. A fényekre, a sötétségre, a sikátorokra. Valahogy tele van izgalommal, mások az emberek is. A nappali Budapest valahogy nem vonz, nem vágyok rá, nem érzek sokmindent ha ott járok... De mit csináljak estig? Egy prioritás 0 munkát megcsinálok, nem adnak ma se munkát, csak ígérnek. Iszonyatosan lassan mennek a percek, így program nélkül... 

Kitaláltam valamit, ami kalandos és izgalmas. Van egy pecabotom, felszereléssel, felhoztam vidékről. Kimegyek terepmotorral, és horgászok valami elhagyatott csatornába, nézzük meg mi lesz. Persze elkezd esni az eső, így nem lesz belőle semmi. 

Lassan esteledik, én meg járkálok a városban, épp a régi boxklubbom előtt haladok el. Benézek a régi edzőhöz, eldöntöm újra elkezdek néha járni, jó a box, főleg ha innentől többet járok a belvárosban, szükség lehet rá. Lógás a Blahán, majd összevissza járkálok. Trollfoci sportbárról eszembe jut, hogy árusítanak újra fociultra magazint ott. Azonnal megveszem, majd izgalmas vb meccs nézés az egyik bárban. 

Az ultramagazint olvasgatva rájövök, hogy ez az egyik varázs amit keresek. Régen írtam a blogomba, hogy jártam meccsre, és le is írtam, amikor két éve elvonáson voltam akkor is kimentem meccsre. Szenvedély, hangulat, pyrotechnika, közösség. Ez az ultra mozgalom, vágyok rá, ez varázslat.

Az elkövetkező napokban ez lesz a feladat, a való életben megkeresni a hasonló pontokat, amik érzelmeket, szenvedélyeket váltanak ki belőlem. Kalandok, izgalom, és érzések. Errev ágyok. Ki kell lépni a komfortzónában, és talán örökre ott maradni kívül. Nagyon nem egyszerű változni.