Lábra állás sajnos nehezen megy. Így otthon pusztulkodtam magamban. Dolgozgattam, illetve a tehetetlenség miatt videózás, filmezés volt soron, Mint írtam betegség esetén ok hogy ilyen eszközökhöz nyúlunk, legalábbis nekem belefér. Ki se tudtam mozdulni semerre, maximum ételért a közértbe. :(

Még mindig nem vagyok 100%os. Nem megyek be munkahelyre. Reggel megfájdul a lábam, a derekam is. Szerencsétlennek érzem magam, kb dél körül megyekk i először a lakásból, kb zombiként megyek a legközelebbi közértbe ebédet venni. Heroikus emberi lét? Itt vonszolom magam mint valami holdkóros, gyengén,…

Szörnyű munkanapom volt. Összezárva egy szűk, sötét szobában egy karrieristával, aki 60 évesen is csak a karrierre, szgépekre, technológiára, innovációra gondol... Mennyire mások vagyunk. Mellesleg beteg is volt kissé, így sikerült elkapnom egy betegségkezdeményt.  Bezártság, szgép előtt...…

Mérhetetlen visszaesés. Ember vagyok, és nem robot. Lehetne így védekezni a történtek után... Vasárnap megengedtem magamnak hogy filmezzek, stb.. Valahogy az egész továbbhúzódott hétfőre is, és munka után is 1-2 órát digitális világunkban töltöttem. Utána megostoroztam magam, és késő este mentem el…

A tegnapi események hatására állandóan jár a fejemben lévő agy, nem hagy nyugodni. Tele vagyok gondolatokkal, már 20.djára újrapörgetem a dolgokat, vajon mit csináltam rosszul, mit nem. Nehéz percek, nehéz órák... Szerencsére rövid nap van, mivel kb délben keltem, hulla vagyok…