Még mindig nem vagyok 100%os. Nem megyek be munkahelyre. Reggel megfájdul a lábam, a derekam is. Szerencsétlennek érzem magam, kb dél körül megyekk i először a lakásból, kb zombiként megyek a legközelebbi közértbe ebédet venni. Heroikus emberi lét? Itt vonszolom magam mint valami holdkóros, gyengén, fáj sokmindenem. Micsoda heroizmus. A filmekben lefestett hősök, akik mindenen átmennek, tűzön vízen át, és nem törődnek fájdalommal sem akadállyal, léteznek valyon? Én elesve érzem magam, és nagyon nehéz ezt beismerni. Esendő vagyok, sebezhető, és gyenge. Semmi heroikus nincs benne.
Nem vesz rá a lélek hogy dolgozzak. Inkább szétverek egy egeret, jobban leszek tőle. Ez az átkozott szar, a nyavalyás apple vezér, steve jobs hozta be. Hogy rohadna meg. Ez az egész informatikai szarság csak arra való hogy a börtönben sínylődő ember életét valahogy feledtesse, és szőnyeg alá söpörje a problémákat, egy eszköz arra hogy kimeneküljünk a rideg valóságból. Ahelyett hogy felkelnénk és szembenéznénk vele, és tegyünk ellene. Nagyon negatív ez a nap.
Még szétvernék valamit.
Tehetetlennek érzem magam.
A héten újra elutasított egy lány. Nincs senki más kinézve.
Este ki kell mozdulnom, bármi is legyen, van egy hegy Budaörsön, ahová éjszakai is fel lehet menni, és nagyon szép a kilátás, oda megyek. Nem volt jó ötlet, felfelé menet kiújul a lábfájás, és gyötrelmesen jutok vissza a kocsihoz. A kocsiban a sötétben egy nagy db fekete rotweiler várakozik. Kicsit megáll a szívem, idegen nagy db kutya, egyedül vagyok kb mozgásképtelenül. Ha akarna szétszedne. Feloltva a kocsi lámpáit látom hogy társa is volt, egy nagy fehér kutya. Nah ezt túléltük.
Györtelmes fájdalom jellemző, aludni alig tudok a szenvedéstől. Végül teleszedem magam gyógyszerrel, fájdalomcsillapítóval is jobb lesz. Most kissé a modern világ segít. Beteg vagyok, ilyenkor biztosítva vagyok, meleg helyen, biztonságban, gyógyszerekkel, élelemmel. Ilyenkor a modern világ pozitív, mert a vadonba szétszedne egy kutyafalka, vagy idegen majomcsoportok vernének szét bunkósbottal, éhenhalnék, vagy szétfagynék a semmiben. Így viszont könnyebben fog mennyi a gyógyulás remélhetőleg.