Az utóbbi időben többszöri visszaesés történt, téli szünet volt, 12 nap szünet. Mégse történt igazi áttörés, és betegségkezdeményt/gyengeséget bemagyarázva magamnak töltöttem napokat a gép, és a tv előtt. Mert ez volt kényelmes. Illetve az elégedett ség... Ha csinálok valami extrát, ami túlmegy a komfortzónámon, akkor utána elégedett leszek. Ilyenkor megnyugodok, aminek hatására a rákövetkező másfél napban csak döglés van, és nyomor tv előtt. Nah ez se jó, sose szabad elégedettnek lenni, végig kellene vinni, tisztán.

Az álmom, egész január tv, és szgép nélkül. Elkezdem a visszaszámlálást.

Szilveszter... Nekem rémálom. Megint egyedül voltam természetesen, mint az utóbbi 10 évben. Nem szeretem ezt az ünnepet igazán, ez azoknak való, akiknek nagy, bulizós társaságuk van, és jól érzik magukat ebben a világban. Kissé beteg is voltam, így szánalmasan töltöttem otthon egyedül. Bekapcsoltam egy filmet, és füldugóval néztem, hogy még véletlenül se halljam a kinti zajokat, dörrenéseket. Nem akartam a külvilágra gondolni, és hogy mindenki vidám, és szórakozik.

Napközben  a hegyekben sétálgattam, szép idő volt, este edzőterembe mentem. Az este borzalmasan kezdődött, visszatért az égető érzés, hogy uh, nem nézhetem az NFL-t, dartsot se. Az edzőteremből látszódott a Darts elődöntő(Világbajnoki), azt kuksolva látthattam azért. Nagyon negatív volt, függőség, és kínzott a gondolat hogy este otthon nem vár semmi, csak az ágy aludni. Éppen azért inkább kocsikáztam éjszaka, majdhogynem céltalanul, hogy kifáradjak, és nyugodtan aludjak.

Láttam egy szétvert régi Opel Corsa-t. A dózsa györgy úton van lerakva, lehet szilveszterkor verték össze, és kirakták csak úgy szegényt a fagyba. Megsajnáltam szegény kocsit. A tárgyak iránt  nem szoktam érzelmeket kimutatni, de annyira szerencsétlenül álldogált kinnt. Sokak szerint az életünk minőségét a nevetéseink száma határozza meg... Elképzeltem ahogy ezek a vandálok visítozva, orditozva, nevetve  verik szét szegény autót. Mégis milyen szadista nevetés ez... Nah jó gyerek voltam vandálkodtam, meg most is szoktam szétverni it cuccokat, egereket, billentyűzetet, de az autó az más szerintem. Az autóra felnézek, mint egy eszköz ami kalandokba visz, az álmaidhoz. Egy eszköz ami kinyitja előtted a világot... Szomorú hogy ilyen sors vár rájuk a végén. 

Az elalvás a várakozásokkal ellentétben könnyen zajlott.