Munkanap, így egész nap helyett megint csak 6-7 óra kínlódás. 

Szerencsére 2-3 óra hamar elmegy belőle, nagymotoros vizsgát (A) csinálok, most voltam először forgalomba. Először voltam, ahhoz képest jól ment. Talán az is közrejátszott hogy nincs a fejemben sok szemét, az elmúlt néhány napban kiürültek a dolgok, és csak a fontosabb dolgok maradtak meg. Az erőteljes koncentráció meg leszűkítette a hibákat szerencsére.

A motorozás is lázadás, a modern világ ellen. Emlékszem amikor először kedvet kaptam hozzá. Szokás szerint 4 fal között ültem, és a sok munka miatt besokalltam. Ekkor kezdtem motoros videókat nézni, és eldöntöttem lesz ami lesz én kipróbálom. Vettem egy 50es terepmotort, ezzel gyakoroltam, kezdtem el járni a vidéket... Iszonyat jó érzés hajnalban kimenni a civilizációból, és elmenni olyan helyekre ahol a madár se jár. Felemelő érzés felfedezni, ismeretlen, elhagyatott utakon csatangolni, ahol nem tudod mi vár rád a következő kanyarban... Talán egy tanya tele kutyákkal, talán egy utáló, akkor meg fog kergetni mert nem szereti a fajtádat, talán homokos dűnék, mindenfele amerre a szem ellát, ahol meg lehet próbálgatni feszegetni a határaidat. Ez a motorozás romantikája, A vadság, és a modern világgal szemben állás, nekem ezt jelenti. A másik mániám most a hegymászás, arról is tudnék regélni órákat... 

Visszatérve a napomra, szokás szerint nehéz volt. Nehéz legyőzni a függőséget, de már kezdem megszokni. Megszokni hogy kell b terv, és hogy az A terv az már nincs, Vagyis a döglés, a gép előtt ülés már nem opció. Kezdem megszokni, és könnyebben megy az azonosulás. 

A karakterem sivár, és szürke. Ez jár a fejemben állandóan, de nem csak ez. Az hogy ezt fejleszteni lehet, jobb emberré lehet válni, olyanná akivel jobban azonosulsz. Olyannal aki ha visszanéz a tükörből nem érzel utálatot, csak büszkeséget.  Szembesülni a saját karaktered, saját életed kudarcával nagyon rossz érzés,  de a rossz érzések változásra sarkallnak, és megerőltetésre késztetnek hogy változtass rajta.

Csak úgy elvoltam, unatkoztam, lassan ment az idő. Slow life. Az ember élete lelassul, nagyon hosszúnak tűnik ez a hét, nagyon lassan megy az idő. Mindenre van idő, és lassúnak tűnik minden. Olyan mintha az élet lassú lenne, a mai rohanó élettel ellentétben. Van idő kiélvezni, van idő elmélkedni az élet fontos dolgain.

Éjszaka megint sportolnom kellett, hogy lenyugodjak, elmentem futni egy szigetkört. Azonban közben csaltam. Gondoltaimban egészen máshol voltam, egy posztapokaliptikus világban, ahol egy bandavezérként egyengetem a karrierem.  Gondolataimban nem koncenrtálok eléggé a való életre, ezen gondolkodnom kell hogy ez mennyire negatív. Élénk fantáziavilágom van, ami menekülési utat kínál TV, és szgép nélkül is. Nem tudom hogy ez jó-e vagy nem?