Olyan inger gazdag napom volt, mint talán soha...
12 óra hegymászás, télen az Alpokban, jégcsákánnyal, hófalakon át, éjszaka... 8 óra vezetés oda vissza. Elvesztettem egy hegymászó haveromat. Jó kapcsolatunk volt, tele voltunk tervekkel a jövővel kapcsolatban, közös céljaink voltak hogy hová megyünk nyáron, melyik hegyekre... Most mindennek vége. Elvesztettem a hegymászó társaság egy részét is, akikkel járni szoktam...
Mindezt azért mert hosszan beszélgettem az egyik lánnyal, Szenvedélyek viharába kerültem, ezt a haveromat gyengéd szálak fűzték a lányhoz. Ezt nem tudtam. Emiatt horrorrá változott a nap. Törölt mindenhonnan fbookról, stb... Egy kapcsolat megszakadt, az álmok dugába dőltek. Lehet hozzá mást keresni. Mellesleg a lány elég vonzó teremtés, így furcsán érint az egész.
Sok kapu bezárult ma, viszont újak is nyíltak. A történtek hatására néhány arccal a társaságból úgy érzem közelebb kerültem, és remélhetőleg sok kalandot élünk majd meg a jövőben együtt, a magashegyek között töltve.
Adrenalin, hegymászás, kaland, vonzalom, dráma... Mindezt egy napba sűrítve. Olyan mintha egy filmet néznék, csak én vagyok éppen a szereplő. Igen, régebben csak filmeket néztem, most viszont olyan mintha szerepelnék benne. A sok ingertől nem tudok aludni, nem tudom feldolgozni a történteket. Hajnali 5 van, és nem jön álom a szememre. Virtuális világban élő egyének ezt lehet sosem élik át. Sajnálom őket.
