Előző nap írtam a karakterfejlődésemről, és hogy kezdem megbecsülni magam, felnézni magamra. Ez nem olyan érzés, hogy hú akkor most minden happy és jó. Ez nagyon kemény út, amit választottam, és nagyon nehéz út. Rettegéssel tölt el hogy egész nyáron ezt a harcot kell űznöm, pedig ez lesz. Arra meg gondolni se merek hogy egész életembe folytatom a harcot, és életem hátralévő életében már végig elvonókúra lesz? A gondolat kissé rémíszt. De egyenlőre gondolkodjuk kis távlatokban, a nyárban. Szeptember 1.-ig, úgy kevesebbnek tűnik az idő. Valahogy rémíszt a gondolat, de erősít is.

Délelőtt kóborlás, csak úgy a tereken. Tökéletes idő kirándulni, sétálni. Azt is teszem. Lehet nézelődni, lányokat, embereket, és gondolkodni. Régebben, amikor az előző elvonóm volt, akkor csináltam ezt, tiszztán emlékszem az estékre a Blaha lújza téren, vagy az Örsön. Csak úgy ténfergés az emberek között. 

Ma nem érzem magamban az erőt, főleg a futáshoz nem. Nagyon, nagyon nehezen indulok el... És a kocsiból is nehezen szállok ki hogy elinduljak. Végül túl vagyok rajta. Ez az örökös küzdelem... Ez nehéz. De futás után szokásos jó érzés, tele vagyok pozitív gondolatokkal, ilyenkor megindul a vérkeringés és az agyi működés is felgyorsul, programötletek stb. 

Futás után az eddigi legszenvedősebb délutánom, mennyiből tartana bekapcsolni ezt az lcd tvt? Dehát pihenésképp egy órát nézhetném. Felmerül bennem, hogy ha csak pihenésre használnám ezeket az eszközöket, akkor az elfogadható lenne. Úgysincs erőm semmire, úgyis csak pihenni vágynék, akkor meg miért ne nézzem a TV-t? Talán ez lenne a helye ezeknek az eszközönek igazán? Ha ki vagy fáradva, és pihennél, akkor bekapcsolod őket, amúgy sose. Nem tudom... Megállom hogy ne nyomjam be az ON gombot, viszont a jövőben kell valami, amit ha ki vagyok fulladva, és unatkozok, akkor csinálok, mert ez így borzalom.

Az unalom újra legnagyobb ellenségem, ez ellen harcolok. Nagyon nehéz, ez a gyötrő unalom, amikor semmi lehetőség kb nincs, fetrengek az ágyon, és töröm a fejem hogy mit csinálhatnék. 

Jollyjokerként éjszakai motorozást választom, sötét lovagként járom Budapest sikátorait, és vezetem le a feszültséget. Meglepő dolog történik, a benzinkutas lány flörtölni kezd. Talán amit tegnap írtam, ez a kisugárzásomba is bekerült? Magabiztosság, önbizalom. Vagy csak simán véletlen volt. Talán csak tetszett neki, hogy az este közepén beállítok full fekete cross felszereléssel, sárosan. Sose tudom meg, meglepődök ezen a közeledésen, de annyira nem tetszett a lány, hogy viszonozzam. Ennek a nyárnak a lényege ez is, megtalálni A lányt. És nem internetes párkeresőn, vagy ilyen hasonló marhaságokon, hanem élőben ismerkedve.