Önazonosulás...
Ti hogy nem éreztek valamit amikor gép előtt tespedtek mint egy zombie, vagy tv előtt chipset zabáltok, valami nem stimmel? Tudjátok, önazonosulás... Ez a karakterünk? Egy félhalott ember, testben, és lélekben is halott, csak más virtuális világokból merítkezik valamit. Ezek vagyunk mi?
A virtuális világokból kikkel azonosulunk? Hősökkel, harcosokkal, kalandorokkal, pilótákkal... Ezek akarunk lenni. Az hogy milyen virtuális világba menekülünk, attól függ, milyen karakterünk van, mi áll hozzán legközelebb. Ez csak illúzió!!! Nem ülünk a csodaautóban, nem kalandozunk Narnia világába...Életem legszebb pillanatai ahhoz köthetőek, amikor önazonosulni tudtam magammal, és szerettem aki vagyok:
-amikor 0 erőm volt, mégis összeszedtem összes energiám hogy elmenjek boxedzésekre
-amikor terepmotoroztam mint egy őrült, a semmi földjén, kietlen vidéken, úgy éreztem magam mint a szabadság nagykövete, aki bárhová eljuthat, bármit megtehet ebben a mad max világban
-amikor 90 lóerős nagymotorral repesztesz a pesti forgalomban, példát felmutatva a kisgyerekeknek, hogy csinálják utánam ha nagyok lesznek, mert nagyon jó dolog ez
-amikor egyedül voltam 30 napot az Alpokban
-amikor egyedül kezdtem el sziklát mászni tele félelemmel
-amikor lefelé síelek a hólejtőkőn
-amikor falatmászok írtó erős pályákon
Ekkor érzem hogy valaki vagyok. Akkor belül mosolygok, és tudom jó ez az irány, Ez vagyok én, egy kibaszott harcos. Ilyen események után bátran nézek a türkörbe... Minden 18+os fiú, férfiben szerintem ez benne van. Belül harcosok vagyunk, akik ilyen dolgokkal tudnak azonosulni. Ha visszamegyünk az időbe, minden régen kezdődött... Amikor még csak vadásztunk, és vándoroltunk az ősidőkben, az az igazi énünk. Akkor is tele voltunk adrenalinnal, és veszéllyel. Most is így kell élnünk, máshogy lehet, de nem biztos hogy érdemes.
Ideje választani melyik utat választjuk, Én már megtettem.
