Délelőtt kirándulni megyek, az erdő közepén állok. Semmit nem csinálok, erre erős szúrást érzek, megint megcsípett valami.Azonnal pánikba esek és hazaseietek. A csípés hatására megint nagy feldagadás stb. Bekészítem magam, hogy ha durvul, akkor megint menni orvoshoz. Szerencsére nem történik semmi ilyesmi már, nincsenek anafilaxiás sokkra utaló jelek. Mindenesetre letör ez a dolog, mostmár egyértelműen kezdek félni a külvilágtól.

Délután kidőlök. Este box van betervezve, és egy találkozó egy haverommal, aki meglátogat, és meccset mnézünk stb... Mikor felkelek vérnyomásom alul, fáj a fejem. Fáradt vagyok. Nem megyek boxra, és lemondom a találkozót is. Nem valami jó nap.

Munkahelyem megszűnt, Ez nem olyan nagy tragédia, de mégis vannak rossz érzéseim. Megint nem tartozok sehová, megint kivülálló vagyok mindenhol, megint lehet járkálni az álláshirdetések után, és újra menni állásinterjúzni. Valahogy kicsit elvesztem, nem tartozok munkaközösséghez, se semmi ilyesmihez. Olyan mint egy magányos őz, aki alapból társas lény, de mégis egyedül kell éljen. Valyon szomorú-e?

A másik probléma egy megbántás... Támadás ért egy olyan embertől amire nem is számítottam. És úgy támadott meg ahol a legjobban fáj, nagyon mélyen érintett. Egy lányról van szó, régen mesélte hogy a barátja megverte, akkor nem értettem. Most már értem. Az élet szerintem erről is szól, hogy kiválaszd milyen emberekkel vedd körbe magad. Ez a lány zsigerből, gonoszságból bántott meg. Lehet nem is tudta, de nagyon mélyen érintett.

Most hogy munkanélküli lettem, gondolkoztam hogy jelentkezem önkéntes tartalékosnak a katonaságba.  A lány vmennyire képbe van, érdeklődtem ez ügybe. Röviden leírta hogy nem bírnám, kinevetett, és megalázott.

Az utóbbi éveim nagyrésze a sportról szólt, hegymászás, futás, edzőterem,úszás majdnem minden nap valami. Rengeteg pénz, és energia befektetés, szenvedés. Bulizás kihagyása. Ehelyett szenvedés a Margitszigeten. Volt, hogy szilveszterkor is futottam. Nem is kis megrökönyödésére az ott bulizóknak. Tele lettem sérülésekkel, a hegymászás miatt szétment a térdem, falmászás miatt a kézfejem sérült meg. Nemrég lábam bénult le szömörce mérgezés miatt, 4 napig nem tudtam lábra állni. Vagy a terepmotorozás miatti méhcsípés allergiás reakció is ide sorolható. Sok szenvedés, sok nehéz perc az évek alatt, míg feltornáztam magam nagy nehezen egy szintre, amire büszke vagyok. Erre ez a féreg egy mondatával elintézi, és megaláz. Úgy megbánthattam volna én is, de én nem tettem, ehelyett csak megszüntettem a kapcsolatot. 

Ez a nap emiatt nehéz, ez a két dolog kicsit sok.

Délelőtt dolgozok, megpróbáljuk minél hamarabb lezárni a munkákat, hogy elváljanak útjaink. Esik az eső, délután semmi extra nem történik. Késő délután kicsit lefáradok, mennék boxolni... De semmi energiám nincsen. Utána elvileg haverom jönne fel hogy üzleteljünk, meg meccsnézés, sörözés. Sajnos nem megy. Késő délután alszok, lemegy a vérnyomásom, és utána nem megy fel. Fáj a fejem stb. Lemondom az esti programokat. Mivel elég rosszul is vagyok, bekapcsolom a tvt hogy nézzek valamit. Így telik el az este. Nyomorult egy nap volt. 

Délelőtt dolgozok. Aztán közös megegyezéssel felmondok a jelenlegi helyen. Volt már róla szó néhányszor hogy mennyire nem volt munkám pl az elvonó alatt, pedig a szerződés szerint kellett volna hogy adjanak munkát. Mivel nem adtak, így game over. Befejezem a jelenleg futó fejlesztéseket, aztán állok tovább mint a vadlibák.

Jó üzletet csinálok délután, aztán irány a beach, úszás. Nagyon jó idő van, nagyon jó délutánt töltök el, sok úszással, napfénnyel. Szeretem nagyon. Este motorozás, ami nem úgy sül el ahogy akartam volna. Dekoncentrált vagyok, szétesett. Valahogy már nem nagyon élvezem az egészet. A vezetés sem megy ahogy kellene. Nem tudom mi lesz a vége ennek. Holnap haverommal mentünk volna motorozni, de a rossz idő miatt lemondtuk, egy másikkal este elvileg meccsnézés, majd kiderül összejön-e.

Munkanap. Nehéz így az élet, meg ez a elvonó is, mivel programozóként dolgozok. Igen, így kellene megoldani az elvonót. Úgy oldom meg hogy a gépet csak munkára használom. Illetve közben csak zenét hallgatok. Ennyire használom az egészet. 

Amikro ülsz előtte sajnos nehéz sokszor nem elkalandozni. Néha észre se veszem, és híreket olvasok. Egyébként nagyon produktív nap így munka szempontjából, sokat haladok, hogy nem baszom el az időt youtubeal, filmekkel, hírolvasással. Otthonról dolgozok, unalom van. Írtam a 80%ot. Sajnos kicsit elszaladt velem a ló, nagyvilági hírolvasásba kezdtem. Főleg a szír-háború érdekel, és nagyon belemélyültem. Kb 1-2 órán keresztül olvastam róla, ami nonszensz, és sajnos bukta. De szerencsére a munka nagy részét befejeztem, így holnap már nem kell gép előtt lenni. Ha nem ülsz gép előtt akkor könnyebb megtartani az elvonást. Ilyenkor inkább a tv nagyobb kihívás, megállni hogy ne kapcsold be.

Este futni megyek, tegnap is voltam. Valahogy kezdem megszokni ezt a futás dolgot. Futás után kocsikázok a városban, nagyon sok ötletem támad, hogy mit hogyan kellene csinálni, kire írni rá, milyen programokat csinálni stb. Nah talán beindul-ez. 

Több nap szünetet tartottam. A történtek hatására időre volt szükségem, és elütöttöm az időt.... Imádom a fantasy stratégiai játékokat. Van ez a rideg valóság, aztán hirtelen belecsöppensz egy csoda világba, ami nagyon elüt a valóságtól. Mágia, csodák, különös mítikus lények, és a sötétség állandó harca a fénnyel. És ebben a világban te egy generális vagy, egy harcos, aki mindent eldöntő tetteket hajt végre. Seregeket mozgat, ostromol városokat, többszörös túlerő ellen kell felvennie a harcot. Át kell gondolni minden lépést, minden hadmozdulatot. Ebben a világban elég sok időt töltöttem a szünet alatt. 

A másik téma a CS GO. Nem játszottam vele, csak közvetítéseket néztem. Nagyon szeretem nézni a profi versenyeket, ámulok a reakcióidőkön, és a teljesítményeket. Én régen klánba játszottam FPS játékot, de sose voltam tehetséges, gyenge volt a reakcióidőm, nem voltam koncentrált. Valahogy felnézek valamiért ezekre az emberekre, amiért így nyomják, bennük meg van az a plusz ami bennem nincs. Persze nagy részük elhízott, életnélküli disznó, de rengeteg pénzt keresnek, és reflektorfényben vannak. Nekik jár a csillogás, a tömeg újjongása. Ebben a világban ők nagymenők, aláírásokat adnak, szponzori szerződések tömkelegeivel rendelkeznek. Ez az E-sport. 

Eddig tartott ez a mesevilág, vissza a valóságba. Az önbizalmam megint visszazuhant, a cél visszatérni a darázscsípés előtti szintre. Vasárnap van, elvileg mentem volna úszni, de rossz idő volt. Így jelentéktelenebb dolgokkal elütöttem az időt. Pl. dolgoztam otthonról, és a egyébb pénzkeresési dolgaimat intéztem. Mivel ráértem egész nap kb mindent beszereztem, amire szükségem volt. Haverommal találkoztam kis időre, főztem, mostam magamra. De izgalmas. Ez a szürke eminenciás élet, milyen ez már. Hirtelen nincs semmi hatalmam, se seregeim, se nem figyelem a CS-GO-s profik csillogását.

A rideg valóság. Az kemény, az meg tud törni. A harc az nem seregek összecsapása, hanem abból adódik hogy levidd-e a szemetet, vagy mosogass-e el. Ez aztán az élet. Többször írtam a varázslat behozását a normális életembe, hát nagyon szükség lesz rá. Lassan kezdődhet a nőügy projekt. Ismerkedés, ezerrel, utcán, szórakozóhelyen, mindenhol. Célom a barátnő szerzése, és nem online, hanem reál körülmények között. Nekem ezek a harcok maradnak, hogy leszólítasz-e egy lányt, vagy nem. Egyébként fizikailag eléggé elégedett vagyok, kb 70%os állapotban, így több is az önbizalmam. Persze kell még két hét hogy kb 100%on legyek, és akkor mégnagyobb önbizalmam lesz ismerkedni. De már most is el lehet kezdeni, 70%osan is. 

Nem tudok gondolni az elvonókúrára, a mai nap is szünetet tartok. Az eszméletlenségi élmény okozta extázis elmúlt, és már nagyon negatívan gondolok az esetre. Az injekciók, a rosszullét.... Véna környékén lila, kiterjedt hematóma emlékzetet a fájdalmakra. Gyengének érzem magam, mindenhogy. Lemondom a programjaimat, mind hétvégére, mind mára. Nem tudok mozgásra gondolni, se sportra, se emberekre. Hirtelen rémülettel gondolok az eszméletvesztésre is, 

A tegnapi nap viszontagságai, élményei miatt ma szünetet tartok. 

A mai nap életem egyik legdurvább napja volt, minden értelmben, feldolgozni azt csak, napok, hetek után lehet úgy érzem. Majdnem itthagytam ezt a világot amiben élünk.

Délután motorral megyek réteken, völgyeken át. Jó az idő, úgy gondoltam hogy nem kell most hosszúnadrág, csak a környékere megyek egy kört... Rosszul tettem... Rövidnadrágomba beszáll egy darázs, vagy méh, ami megszúr felsőcombon. Ami nem is nagy baj, ha nem vagy allergiás a csípésre. Ma kiderült, én az vagyok.

Brutálisan legyengültem néhány órán belül, légzési zavar, szívzavar, és izomfájdalom. Mindez egyben... Már majdnem összeesve érkezem az orvosi rendelőbe. Itt már csak tántorgok, nagyon rosszul vagyok. Kétszer eszméletemet vesztem, azt se tudom hol vagyok, ősszehányom magam ájulás közbe. A földön fetrengek a rendelő közepén, nincs erőm felülni, vagy lefeküdni az ágyra. A mentők kiérkezéséig fel se tudok kelni, Szerencsére később jhobban leszek, bevisznek a sürgősségire, és már haza is engedtek, 4 injekció után jobban lettem,

Életem egyik legnagyobb spirituális élménye volt a két eszméletvesztés... Mélyebb volt bármilyen álomnál, és olyan pozitív hogy leírni nem lehet. Olyan érzés amit leírni is nehéz, nem hogy a mai nap, de még hetekkel később sem... És feldolgozni? Talán sohasem. Valami mintha várt volna a túlvilágon, valami pozitív, valami szép. Megfogalmazni nehezen lehet, nem emlékszem semmire, csak arra hogy hosszú volt, és lélekemelő. Annyi biztos, hogy a túlvilághoz való kapcsolatom sose lesz ugyanaz, mint azelőtt... Abban a pillanatban azthittem meghalok, ott az orvosi rendelőben. De ez nem volt negatív, sőt vágytam a túlvilágra, újra el akartam veszíteni az eszméletemet, hogy megin átéljem azt amit akkor. 

Pihenőnap, semmi sport.

Reggel iszonyat erős teher nehezedik rám, a Balaton-átúszás, a diéta, és  ez az elvonókúra hármasa. Úgy érzem nem fog menni,nem bírom, menten összeroskadok a súly alatt. Le kell vegyek terhet magamról. A diétán enyhítek, sőt mára kb meg is szüntetem, reggel szalonnát eszek, és délután 2 csokit is. Enélkül az enyhítés nélkül nem ment volna a mai nap.

Gondolkozok a kiránduláson, elvonulni egy nap valamerre messzire, és járni a dombokat, hegyeket egész nap. De nem így teszek, van mit tennem otthon is. Bár programom az nincs. Ennek megfelelően iszonyat szenvedés a nap. 

Azthittem egyre könnyebb lesz, de mintha egyre nehezebb lenne. Mintha napról napra egyre nagyobb lenne a vágy, és mintha egyre nehezebb lenne megállni hogy ne kapcsoljam be a TV-t szgépet. Mivel a kezdeti adrenalin nem hajt, így már egyre hangosabb a kisördög bennem hogy már megérdemlem úgymond, ajándékként. 

A varázslat miatt vágyom rá, leülnék a játék elé, és belépek a virtuális varázslatba. Hagynám magam elvarázsolni, és ez az érzés vonz.  Olyan jó lenne... Valami különleges érzés, ami más mint a hétköznapok. Nagy gyötrődés útán rájövök hogy nekem a való életben kell keresni a varázslatot. A szép lányokban, az emberekben, a fényekben, az autókban, motorokban. Ez a valódi varázslat, és nem az, amit a számítógép ad. Az nem az, hanem egy nagy büdös semmi, csak káprázat csupán. 

Hol van itt a varázslat, 2018 Budapest? Délután van, meg kell várnom az estét. Valahogy arra vágyok, az esti Budapestre. A fényekre, a sötétségre, a sikátorokra. Valahogy tele van izgalommal, mások az emberek is. A nappali Budapest valahogy nem vonz, nem vágyok rá, nem érzek sokmindent ha ott járok... De mit csináljak estig? Egy prioritás 0 munkát megcsinálok, nem adnak ma se munkát, csak ígérnek. Iszonyatosan lassan mennek a percek, így program nélkül... 

Kitaláltam valamit, ami kalandos és izgalmas. Van egy pecabotom, felszereléssel, felhoztam vidékről. Kimegyek terepmotorral, és horgászok valami elhagyatott csatornába, nézzük meg mi lesz. Persze elkezd esni az eső, így nem lesz belőle semmi. 

Lassan esteledik, én meg járkálok a városban, épp a régi boxklubbom előtt haladok el. Benézek a régi edzőhöz, eldöntöm újra elkezdek néha járni, jó a box, főleg ha innentől többet járok a belvárosban, szükség lehet rá. Lógás a Blahán, majd összevissza járkálok. Trollfoci sportbárról eszembe jut, hogy árusítanak újra fociultra magazint ott. Azonnal megveszem, majd izgalmas vb meccs nézés az egyik bárban. 

Az ultramagazint olvasgatva rájövök, hogy ez az egyik varázs amit keresek. Régen írtam a blogomba, hogy jártam meccsre, és le is írtam, amikor két éve elvonáson voltam akkor is kimentem meccsre. Szenvedély, hangulat, pyrotechnika, közösség. Ez az ultra mozgalom, vágyok rá, ez varázslat.

Az elkövetkező napokban ez lesz a feladat, a való életben megkeresni a hasonló pontokat, amik érzelmeket, szenvedélyeket váltanak ki belőlem. Kalandok, izgalom, és érzések. Errev ágyok. Ki kell lépni a komfortzónában, és talán örökre ott maradni kívül. Nagyon nem egyszerű változni. 

Előző nap írtam a karakterfejlődésemről, és hogy kezdem megbecsülni magam, felnézni magamra. Ez nem olyan érzés, hogy hú akkor most minden happy és jó. Ez nagyon kemény út, amit választottam, és nagyon nehéz út. Rettegéssel tölt el hogy egész nyáron ezt a harcot kell űznöm, pedig ez lesz. Arra meg gondolni se merek hogy egész életembe folytatom a harcot, és életem hátralévő életében már végig elvonókúra lesz? A gondolat kissé rémíszt. De egyenlőre gondolkodjuk kis távlatokban, a nyárban. Szeptember 1.-ig, úgy kevesebbnek tűnik az idő. Valahogy rémíszt a gondolat, de erősít is.

Délelőtt kóborlás, csak úgy a tereken. Tökéletes idő kirándulni, sétálni. Azt is teszem. Lehet nézelődni, lányokat, embereket, és gondolkodni. Régebben, amikor az előző elvonóm volt, akkor csináltam ezt, tiszztán emlékszem az estékre a Blaha lújza téren, vagy az Örsön. Csak úgy ténfergés az emberek között. 

Ma nem érzem magamban az erőt, főleg a futáshoz nem. Nagyon, nagyon nehezen indulok el... És a kocsiból is nehezen szállok ki hogy elinduljak. Végül túl vagyok rajta. Ez az örökös küzdelem... Ez nehéz. De futás után szokásos jó érzés, tele vagyok pozitív gondolatokkal, ilyenkor megindul a vérkeringés és az agyi működés is felgyorsul, programötletek stb. 

Futás után az eddigi legszenvedősebb délutánom, mennyiből tartana bekapcsolni ezt az lcd tvt? Dehát pihenésképp egy órát nézhetném. Felmerül bennem, hogy ha csak pihenésre használnám ezeket az eszközöket, akkor az elfogadható lenne. Úgysincs erőm semmire, úgyis csak pihenni vágynék, akkor meg miért ne nézzem a TV-t? Talán ez lenne a helye ezeknek az eszközönek igazán? Ha ki vagy fáradva, és pihennél, akkor bekapcsolod őket, amúgy sose. Nem tudom... Megállom hogy ne nyomjam be az ON gombot, viszont a jövőben kell valami, amit ha ki vagyok fulladva, és unatkozok, akkor csinálok, mert ez így borzalom.

Az unalom újra legnagyobb ellenségem, ez ellen harcolok. Nagyon nehéz, ez a gyötrő unalom, amikor semmi lehetőség kb nincs, fetrengek az ágyon, és töröm a fejem hogy mit csinálhatnék. 

Jollyjokerként éjszakai motorozást választom, sötét lovagként járom Budapest sikátorait, és vezetem le a feszültséget. Meglepő dolog történik, a benzinkutas lány flörtölni kezd. Talán amit tegnap írtam, ez a kisugárzásomba is bekerült? Magabiztosság, önbizalom. Vagy csak simán véletlen volt. Talán csak tetszett neki, hogy az este közepén beállítok full fekete cross felszereléssel, sárosan. Sose tudom meg, meglepődök ezen a közeledésen, de annyira nem tetszett a lány, hogy viszonozzam. Ennek a nyárnak a lényege ez is, megtalálni A lányt. És nem internetes párkeresőn, vagy ilyen hasonló marhaságokon, hanem élőben ismerkedve.